Ismét egy új poszt, ennyire nem lehet besűríteni a kedvenc reggae számokat egy 10-es listába, ezért itt egy új lista. Megint én szedtem össze gyűjteményem kedvenc roots kis és maxi lemezeimet, nem sokára jön a spotify lista is hozzá, addig is ha rákattintotok a lemezek címére youtube-n máris hallgathatjátok. Egy kis háttérinfo: a 80-as években egyes reggae előadók funk beütésű számait előszeretettel játszották a világ dizsiiben, ez persze semmit nem von le munkásságuk értékéből, és ezeknek a lemezeknek a B oldala sokszor zseniális, jobb dalokat tartalmaz, mint az A oldal.
Történt egyszer, hogy Mr. Skunk barátom meglepett egy 7inches csomaggal, abban volt ez a kislemez. Belehallgatva nem is volt kérdés, hogy ezt még sokat
fogom pörgetni a jövőben. Igazi, két eredetiben eléggé nehezen beszerezhető, roots dal, ami ebben a formában nem szerepelt soha egy kislemezen, így tulajdonképpen
nem is újrakiadás. Az előadó saját kiadóján jelentette meg 2018-ban, egy érdekesség, hogy a Jah Is Coming-nak ez a második verziója, kőkemény
roots.
Szintén két, 70-es évekbeni dal és dub verziójának szerző általi újrakiadása, klasszikus 10inches, vörös
lemezen. Az albumról ez a két dal kapta meg az elismerést, hogy „maxi“ változatban is megjelentessék. Nem hiába, hiszen a Love Rasta igazi roots himnusz. Mindkét nótához adták a dub verziót is, eredetileg mind a Channel 1 kiadónál jelentek meg anno. Mivel ez az én lemeztáskámon kívül Puliéban is megtalálható könnyen hallhattátok már egy - egy buliban.
Monyaka - Go Deh Yaka (12“,Polydor, 1983)
A NY roots reggae kiválóságait könnyű elkönyvelni pop reggae-nek (pedig funk az), de ha jobban meghallgatjuk a nótákat azért
kibújik a komoly mondanivaló is. Ez a gyöngyszem a tipikus példája a lemezalapanyag pazarlásnak. Igazából egy 7inches kislemez anyagát vágták 12inchre,
az A oldal a Club mixet, a B oldal az instru/dub verziót hordozza.Persze ez a '80-as években megszokott eljárás volt, a klub DJ-k könnyebben dolgoztak nagyméretű lemezről, nos és akkoriban a nyersanyag sem volt kérdés, és még zöld tudatosság is más cipőben járt.
Azt gondolom már sokaknak leesett, hogy imádom a UK roots-ot, a Reggae Regular is nagy kedvenc, eredetileg a Black Starliner-t és dub-ját eredeti kiadásban.
kis lemezen megszereztem G+ minőségben. Mikor megláttam, hogy a Dub Vendor-ban leárazták a reissue-t egyből rendeltem főleg azért, mert ezen rajta a másik nagy himnusz
is a Where Is Jah. Az eredeti Black Starliner pedig már Selecta Puli lemeztáskájában pihen.
Megint egy klasszikus, sokan szintén a pop kategóriába sorolják ezt a nótát, ez a lemez az extended verziót tartalmazza. Tulajdonképpen
két nóta, mert hallható rajta a DJ verzió is, az előadója pedig nem más, mint Prince Mohammed, aki később George Nooks néven is ismert lett. A B oldalon pedig a Joe Gibbs
féle instru/dub teszi fel az I-re a pontot. Érdekesség, hogy eredetileg 1972-ben rögzítette, abból a lemezből 12 különböző nyomást készítettek. Utána még jó néhányszor újrakeverték, készültek belőle DJ verziók is, és 1985-ben is kiadta egy spanyol diszkós kiadó, akik később a Max Mixekért feleltek.
Rendben, néha túlzásnak érzem, mikor egy kiadvány több formátumban is befigyel a polcomon. Ezzel a kislemezzel ez a helyzet, ugyanis
először kislemezen leltem rá, és az igazi reggae rajongónak ez is egy tipikus B oldalas lemez. Főleg igaz ez a 12inches verzióra, ugyanis azon két dub/instrumental verzió
akad, és a másik a ganja himnusz Colliebud cure it. Egyébként az IC már a kezdetektől kezdve kokettált a pop sztilóval. Jacob Miller vezetésével adtak elő funk, soul, diszkó beütésű nótákat, és persze ott voltak a kőkemény dubok.
Megint egy újabb iskolapéldája, hogy sokszor egy szám instru/dub verziója nagyobbat szól, mint az eredeti vokál verzió. Már
pedig ez az Aswad történetében sokszor előfordul, akárhogy is ez a 12inches van annyira jó, hogy Puli berendeltette velem, hogy neki is meglegyen. Zseniális a Gave You My Love nóta
dub verziója...A vokálos verziók persze az Aswad névjegyévé váló soul-os beütésűek, szerelmes nóták a 80-as évek közepén egy interjúban nyilatkozták, hogy szerintük közel az áttörés, hogy a pop piacon is elismerjék őket. Dubügyileg azonban maradtak a gyökereknél.
Ismét egy B oldalas lemez, azt hiszem el is nevezhetem magam B oldal specialistának, ismét egy a 80-as évek diszkóiban sokat pörgetett kislemez
másik oldala tartalmazza a lényeget egy reggae kedvelőnek. A Who Gave You egy tisztelgés Jah előtt, a nóta kicsit lírikus hangvételű, de ez a Third World-nél
nem jelent semmi negatívumot.A sznobok sokszor csak legyintenek a Third World hallatára, pedig azért hosszútávon egy sikeres vokál-együttesről beszélünk, akik a Wailers-szel együtt a Jacksons 5 előtt is játszottak 1974-ben. Michael Ibo Cooper tavaly októberben hunyt el.
Nem fogom magam ismételgetni, bár aki ismer tudja, hogy a Stalag riddim a gyengém. Egyszerűen az a basszus téma mindent visz, na jó az Answer
riddim még felveszi vele a versenyt. Így nem is kérdés, hogy erről a kislemezről miért a B oldal a kedvenc. Egyébként valószínű nem véletlen,
hogy nem az A oldal dalához készült a videóklip sem...Itt már eléggé tetten érthető a közelgő digitális dancehall korszak, de még élő zenés Sly&Robbie zsenialitás. Érdekesség, hogy a dalt egy Steve Van Zandt nevű úriember írta, a sorozat kedvelők pedig a 2002-es Soprano Silvioként ismerhetik.
Megint egy gyöngyszem a már fent említett Mr. Skunk pakkból, zseniális klasszikus Joe Gibbs műhelyéből, sokszor kevéssé értékelt
Culture tolmácsolásában. Egyébként számos verzió kering ebből a remekből, több újrakiadást is megélt. A B oldalon az én kislemezemen
sajnos nem az instru/dub version található, hanem az eredeti számhoz kevésbé méltó chanting sztiló.
Ettől még az eredeti szerzeményről csak szuperrelatívuszokban beszélhetünk, és mindenképpen ajánljuk minden reggae kedvelőnek, ha még nem ismerné valaki.
+1
Ha dubpoetry-ra gondolunk akkor automatikusan Mutabaruka jut a legtöbb embernek az eszébe, vagy pedig Linton Kwesi Johnson. Azonban mások is alkottak/alkotnak
ebben a művészeti ágban, az egyik kiemelkedő előadó pedig nem más, mint Oku Onuora. A dal akár az előbb említett Mutabaruka Any Which Way Freedom albumán is lehetne, annyi különséggel, hogy ez a dal már 10 évvel megjelent a leghíresebb Mutabaruka album előtt. Sőt hozzátehetjük, hogy Oku Onuora két évvel előbb vette fel ezt a számot, míg Mutabaruka debütje csak 1981-ben következett el, szóval lehet nem állunk messze az igazságtól, hogy Oku hatott Muta-ra és nem fordítva.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése