A modern reggae és zenetörténet korszakában a különböző stílusok közötti különbségek az évek múltával egyre inkább veszítenek jelentőségükből. Az énekesek, mc-k egyrészt szakmai kihívás, és a rajongótábor növelése miatt is megpróbálnak minél több stílusban bizonyítani. A reggae zenében ez a trend különösen igaz, és már a 70-es években (gondoljunk a soul/funk fúziókra erről még lesz külön bejegyzés is) elkezdődött, míg a '90-es években pedig igazi robbanást élt meg. Akárhogy is a '90-es évek nyertese a dancehall lett, azonban mind a producerek, mind az előadók érezték, hogy a roots spirituális, néhol militáns hangnemét tovább kell vinni. Hiszen sosem tűnt el teljesen, csak a modern kor hangzásvilágába kellett átemelni. Ezért most összegyűjtöttem lemeztáskám kedvenc modern roots/conscious ragga albumait, hogy felidézzünk egy jelentős, és sosem véget érő, maximum átalakuló korszakot.
Nem az első conscious ragga album Buju-tól, de számomra a legkedvesebb, ugyanis ez volt az első olyan megvett albumom, amikor már tudtam, hogy ez nem hip-hop előadó lemeze, hanem kifejezetten a reggae előadók között keresgéltem egy aacheni lemezboltban. Szanaszét ázva pörgettem át a cd-ket, és az elsők között pakoltam be ezt a gyöngyszemet. Az introt leszámítva már az első sor felemel "Only Rasta can liberate the people", és ez a vibe járja be az egész lemezt. Az olyan nóták, mint a Destiny, a Circumstances megmutatták nekem, hogy a hip-hop - on kívül van még zenei élet. Egyébként az album másik kellemes jellemzője, hogy a Marley féle Small Axe is kapott egy modern ska feldolgozást, és egy másik korai reggae himnusz a 56-46 is visszaköszön, így tiszteleg Buju az ősök előtt. Ez a lemez minden reggae kedvelő számára kötelező darab!
A kedvenc Marley utód, kedvenc albuma. Számomra Damian előadásmódja a tiszta bizonyítéka, hogy meg akarja mutatni, hogy miben különbözik apjától, ezt a többi gyermekénél ilyen mértékben sosem tapasztaltam. Persze a hip-hop kedvelő énem is húzott az albumhoz, hiszen ez egy igazi reggae meets hip-hop album, na meg az Educated Fools a kedvenc riddimem, mióta egy Massive B. rádióműsorban hallottam valamelyik éjszaka a rádió mellett virrasztva Putney-ban. Nehéz egy nótát kiemelni, ugyanis hasonlóan az előző lemezhez, elejétől a végéig érdemes pörgetni, pure vibes. A szövegvilág és előadásmód néhol militáns, és talán az old school reggae faneknek sok a hip-hop beat is, de az egyik legkomplexebb hanghordozó, ami megjárta és visszatérő vendége a cd-lejátszómnak. A testvéreken kívül, a dancehall/modern roots-ot, és Jamaicát Capleton, Yami Bolo, Bounty Killa, Daddigon, az USA-t és a rap világát pedig Treach képviseli. Ja és a Daddigon feat. nóta a pánsíppal és a refrén nélküli darálásos előadásmódjával mindent visz. (na mégis kiemeltem egyet).
A kedvenc singjay-im egyike Luciano, ezt a lemezt még Bosi boltjában nyertem, és azóta is feldobom a lemezjátszóra. A lemez nyitó dalának az I Will Survive-t választották, ami egy hamisítatlan Morgan Heritage szerzemény, az uplifting sztílóhoz képest az album névadó trackje egy sokkal visszafogottabb, ám mégis sokat mondó előadói kinyilatkoztatás. Hivatalosan csak Capleton-t jelzik közreműködő előadónak, de azért a Morgan Heritage tagjai vissza-visszaköszönnek a nótákban háttérénekesekként, és producerként természetesen. A lemezt mindazonáltal csak a hardcore reggae fanatikusoknak ajánlom, mert a pop zene nyomait még csak nyomokban sem tartalmazza.
Az európai modern roots talán legismertebb előadója kemény munkával, és a jamaicai producerek maga mögé állításával nyerte meg a reggae őshazájának zenekedvelőinek szimpátiáját. Őszintén szólva számomra a kedvenc szerzeményei azok, amelyek mögött a Pow Pow soundsystem/kiadó, vagy éppen maga Gentleman áll. Ezért választottam ezt az albumot a gyűjteményből. Ugyanis ezen néhány számot leszámítva (ahol Bobby Digital Dixon a producer) ennek lehetünk tanúi, és - szintén magánvélemény - Gentleman akkor tud kibontakozni, ha mellette más énekesek, deejay-k is közreműködnek az egyes számokban. Mert a Superior, és az Intoxication valóban nagy nóták, de valahogy ezek a riddimzsonglőr DJ-k számára készült kedvencek, míg egy Caan Hold Down Daddy Rings-szel és Barrington Levy-vel, vagy egy Face Off Anthony B-vel kevésbé egyhangú szerzemény. Egyébként míg valamikor Gentleman arról volt ismert, hogy csak patois-ul énekel, addig ma már egyre több német dala születik, amit én nem feltétlenül bánok.
A modern roots real családi csapata nem csak előadóként, hanem producer, riddimkészítőként is jelentőset tettek le az asztalra (erről egy kicsit később bővebben). Szerintem a Don't Haffi Dread a legjobb Morgan Heritage album, és talán a - legalábbis számomra - a legjobb daluk is ez. Mondjuk engem a lemez végén található alternative mix az akusztikusabb hangszerelés, esetleg a harmónika, vagy a nyahbinghi dob miatt jobban megfog, mint az eredeti verzió. Az biztos, hogy ez a nóta a dreadlock nélküli raszták himnusza lett már a megjelenés évében, és aki valamilyen okból kifolyólag nem tudott "bogáncstincseket" növeszteni, onnantól kezdve ezt a nótát énekelte, dúdolta.Főleg azoknak ajánlom, akik a pozítiv reggae-re éheznek!
A Jet Star kiadó Reggae Max kiadványait azoknak ajánlanám, akik egyes előadók munkásságába szeretnének betekintést nyerni, ez egy fajta Best Of válogatás. Nincs ez Anthony B. esetében sem, de igazából a legtöbb ismertebb nótája rajta a lemezem, és ez egy olyan előadónál, aki több, mint 40 albumot, és 900+ kislemezt jegyez szerintem sokat segít egy válogatás kiadvány. Már az album indító nóta, a Freedom Speech spirituális és tényleges táncra perdíthet minket, de nekem Anthony B. katalógusának alfája-omegája a God Above Everything a Weatherskank riddimre.
A reggae-ben nem jártas zenehallgatóknak még egy Sizzla hangszínére hajazó előadó, annyi különbséggel, hogy míg Sizzla-ról számos horrorsztorit hallottam más előadóktól (ezek valóságtartalmát nehéz ellenőrizni), addig Junior Kelly-ről mindenki csak pozítivat mondott nekem négyszemközt. A saját maga által is "Love So Nice" becenévvel szólított előadó igazi áttörését ez a lemez jelentette, és a címadó dalon kívül még a Boom Draw, és a személyes kedvenceim a Hungry Days, valamint a Jah Nuh Dead is itt kapott helyet.
Sugar Minott az egyik első előadó és producer volt, aki alkalmazta a roots mondanivalót és singjay sztilót a digitálisan épített riddimeknél. Jobbára a slágerlistát is megjárt lover's rock dalai miatt alulértékelik, de aki ismeri munkásságát nagy kincsnek tartja a tulajdonában lévő Sugar Minott kiadványokat. Ezzel én is így vagyok, ez a 2003-ban megjelent dupla LP pedig talán az egyik legnagyobb becsben tartott vinylem. Nincs rajta töltelék dal, szóval érdemes az elejétől a végéig meghallgatni, és három számnak még a dub verziói is rákerültek a fekete lemezre. Csak roots & culture az elejétől végéig, társadalomkritikus és poli-fikai dalok váltogatják egymást. Egy igazi gyöngyszem lehet a gyűjteményben!
Everton Blender neve talán még kevésbé ismert, mint Sugar Minotté, pedig ha kellem es vokálos modern roots-ra vágyunk, vegyük kézbe valamelyik kiadványát. Az én választásom a hatodik stúdióalbumára esett, még hozzá a változatos zenei világ miatt. A hangszeres modern roots-tól (Jah Never Fail I Yet), a basszus vezérelt dubosított stepperen át, a digitális modern roots-ig (Leonard Howell) sok mindent hallhatunk ezen a lemezen. Everton Blender hangja pedig egy kicsit emlékeztet Gregory Isaacs-ra, és nagyon alkalmas a singjay deejay duókhoz, Beenie Man és Anthony B. mellett is bizonyíthat az énekes.
Az egykori Black Uhuru énekes szólóban és a modern dancehall korszakában is megmutatta, hogy a jó énekes bármilyen riddimre/beatre minőségi vokált tud rögzíteni. A szokásos minőséget hozza minden egyes alkalommal, inkább digitális dancehall/dub alapokra énekel rá a górcső alá vett albumon, Jah Jah Never Fail I Yet -et ő is felénekelte, ez a verzió pedig egy meglepően jól sikerült változat, a szövegvilág a raszta és fekete öntudatossággal átitatott, a Christian Solder című nóta pedig saját kedvenccé vált az évek folyamán.
+ 5 riddim kiadvány
Tudjátok, hogy Capleton Jah Jah City-je, Buju Negus Nagast-ja, LMS. - Build & Destroy - ja mind Morgan Heritage riddim? Ezen a három cd albumon (ami négy lemez) minden kötelező szám rajta, amelyet a Morgan Heritage-nek köszönhetünk. Az előbbiekben említett három nótán kívül persze sok jó nóta készült a négy riddimre:
Mount Zion/
New Jerusalem/
Never Go Under/ Help The Needy, amit nehéz egyesével elemezni. Akárhogy is, ha kellemes riddimeket szeretnétek fülelni, és a 2000-es évek eleji modern roots-ot hallgatnátok egy körben ez lesz a nektek való!
Various Artist - Educated Fools Riddim (Tuff Gong, 2003)
Rendben már az elején jeleztem, hogy ezzel a riddimmel és a belőle készült albummal szemben elfogult vagyok. Szerintem nincs rajta gyenge szám, jól elegyíti a hip-hop és reggae hangzásvilágot. Akár Buju Banton, akár Daddigon, vagy éppen Yami Bolo, esetleg az előbb említett Morgan Heritage-ből ismerős Mr. Mojo lovagolja meg a riddimet, az mind top tune lesz. Nincs lacafaca, csak minőségi modern roots és conscious ragga!
Selecta Sebő
Megjegyzések
Megjegyzés küldése