Egy „lemezgyűjtő“ tapasztalatai 1. rész - A gyűjtők típusai: szenvedély hajt minket!

 

Lemezt gyűjteni ismét menő! Az évek folyamán a vinylek ára és értéke hihetetlenül megugrott, a covid alatti globális bezártság pedig tovább fokozta a hype-t. Ezt a cikksorozatot akkor írom, amikor több, mint 25 év hanglemezgyűjtés után idén racionalizáltam gyűjteményemet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy eladtam a vinyleket, és a kazetták nagy részéről is lemondtam praktikus okokból. Ez is vezetett tavaly ahhoz, hogy BomBoLeee barátomnak felvessem mennyire hiányzik a lemezbolt, amit a Reggae Campen először ő valósított meg. Elég gyorsan eldöntöttük, hogy idén ismét lehet majd lemezeket venni a legnagyobb reggae összejövetelen. Nemcsak reggae-t, de egy reggae fesztiválon azért az lesz fókuszban.

 Előljáróban el szeretném mondani, hogy az itt leírtakat nem készpénznek kell vennetek, hanem inkább egy véleménynek a sok közül, lehet az itt elhangzottakkal vitatkozni, kiegészíteni, hiszen a BomBoLeee's Record Shop is több lesz egy lemezboltnál, egy közösségi találkahelyként tekintünk rá, ahol megállhattok, nézelődhettek, beszélgethetünk. Cikksorozatom mai részében a gyűjtők néhány típusával foglalkozom, mert mint mindig minden, ez is az emberből indul ki!

 Tapasztalataim szerint gyűjtőket szenvedélyünk mértéke alapján különböztethetjük meg, vannak akik hobbiból gyűjtenek, de mégsem az a cél, hogy minden pénzüket erre áldozzák, míg a másik végletet azok képviselik, akik naphosszat ülnek a discogs, a vatera, az e-bay előtt és vadásszák a lemezeket. Vannak minőségi gyűjtők, akik a japán, amerikai kiadásokra esküsznek, vannak a vinyl specialisták, de léteznek kazetta, sőt cd specialisták is. Aztán ott vannak a mennyiségi gyűjtők, akik minél kevesebb pénzért minél több hanghordozót szeretnének sokszor csak birtokolni.Egy külön kasztot jelentenek az üzletet meglátók, és egy nagyon speciális gyűjtői csoport a selectorok, dj-k közössége.

 A hobbigyűjtő - inkább a mennyiség számít

 A hobbigyűjtő az én olvasatomban az az ember, aki szeret egy (vagy több) stílust, esetleg zenekart, és egyszerre akár több formátumot is gyűjt az adott stílusban. Ők sokszor mennységi gyűjtők, vagyis minél kevesebb pénzért minél több hanghordozót begyűjteni a fontos számukra, hogy azokat végig is hallgassák. Számukra a praktikum, és az élmény számít, a hanghordozó nem feltétlenül ereklye, mint inkább használati tárgy. Nem az számít, hogy egy lemez, kazetta, cd minél jobb minőségű legyen (persze nem panaszkodik, ha valami patika állapotú), hanem inkább, hogy lejátszható legyen. Ő biztos fel fogja bontani a még bontatlan hanghordozót. Nehezen válik meg gyűjteményétől, de ha ráviszi a lélek, nem a profit mozgatja, hanem a praktikusság, tehát náluk lehet aránylag olcsón csomagban is venni lemezeket.

 A minőségi gyűjtők - néha sznobnak tűnnek, pedig csak fontos számukra az érték

 A minőségi gyűjtők azok, akik értékelik a tökéletességet. Sok esetben hanghordozó specialisták, főleg a vinyl (bakelit) gyűjtők nagy fanatikusok. Ők mindig a legtökéletesebb minőséget keresik, szóval VG+ minőség (a minőségekről és a hanghordozókról a következő írásban) alá nem nagyon adják, de a legmegfelelőbb a NM vagy éppen a M (bontatlan) példány. Szeretik mindenből az első kiadást beszerezni, a pénz pedig nem akadály, legalábbis ezt mondják. Ők azok, akik az új megjelenésekből, vagy az újranyomásokból egyből kettőt vesznek egyet - egyet néha használnak egyet pedig bontatlanul tesznek a vitrinbe.Keresik a ritkaságokat, értékelik a japán vagy az USA kiadványokat, a különböző limited edition, deluxe boxokat. Ők azok, akik egyébként sokszor az üzletet is meglátják vagy éppen kivárják, ismerve a trendeket beruháznak a ritkaságokba és évek elteltével el-el adogatják nem kis profitért ereklyéiket. Kedvenc formátumuk az albumok.

 A selectorok / DJ-k - a gyűjtők speciális vállfaja

 A selectorok pedig a két csoport egyfajta keveréke, a legtöbb lemezlovas hobbigyűjtőként kezdi, aztán egyszer csak azt látják, hogy a polcon csak gyűlik a vinyl, cd és akkor már miért ne mutatná meg a nagyvilágnak, hogy milyen szép gyűjteménye van. Ha pedig beruház két lemezjátszóra, egy keverőre már mehet is először a házibuli, ha pedig van tehetsége, vagy megfelelően jó marketingje, nincsenek messze a fellépések sem. Számára is fontos a jó minőségű lemez, de nem kell, hogy feltétlenül NM legyen, a VG+ a legalkamasabb számára, de még a VG is elmegy, hisz az még nem serceg, max. a lemez elején, de még nem zavaró nagy hangerőn sem. A lemez számára is használati tárgy, ha pedig profivá válik munkaeszköz. Viszont minél inkább beleássa magát szenvedélyébe, annál inkább több ritkaságot találunk a lemeztáskájában. A reggae selectorok kedvenc formátuma a 7, 10 és 12 inch vagyis az 1-4 számos single és maxi lemezek. 

 A következő héten megnézzük, hogy mit is jelentenek a különböző besorolási (minősítési) kategóriák, és mik azok, amik meghatározzák a hanghordozók értékét!

 Sebestyén „Sebő“ Szabolcs

Afro-Soul Sound