A 90-es években, amíg Jamaicában, az USA-ban az évtized végéig a dancehall, hip-hop, ragga egybegyúrt keveréke uralkodott, addig Angliában
a dub tovább finomodott egyre inkább hatottak rá más stílusok, illetve a producerek szépen kezdtek megágyazni hírnevüket olyan zenékben, mint a jungle vagy
a trip-hop. Most elhoztam gyűjteményem kedvenc 10 hanghordozóját ebből a korszakból. A sok UK kiadvány közé azért 1 hazai is befért.
Az évtized legnagyobb zenei újításának számított, mikor leegyszerűsítve a hip-hop és jazz újra egymásra
talált, és megszületett az acid jazz. A stílus nevét magáévá tevő kiadó számos albumot adott ki más stílusokban is, például
felkarolta a feltörekvő dub producereket, zenekarokat is. Akkor kezdésnek itt is ez az LP. Jól példázza a jazzes/kezdő trip-hop-os beütéseket, amelyre jól példa
a Jukibana dub, bár leginkább instrumentális verziókat tartalmaz, azonban a vokálos verziók, mint a My Dub Is Your Dub (Vocal) teszik fel a koronát az albumra. Mindenképp
érdemes beszerezni a 90-es évek UK dubjának egyik kedvence lesz a gyűjteményben.
Various - Future Dub (3Suisses Musique, 1998)
Egy francia válogatás album az évtized vége felé elénk tárja, hogy milyen stílusokra tette rá kézjegyét az eredetileg
jamaicai dob és basszus boszorkánykonyhából induló zenei stílus. Már a lemez indító
Night Nurse Kruder & Dorfmeister trip-hop remix is előrevetíti,
miért került fel listámra ez az album. A trip-hop lüktetése végig kíséri a lemezt, ugyanakkor azért találunk rajta már - már big beat-be hajló
lazulást is, mint a francia
High Tone és
Zenzile nótái. A jungle rajongóknak figyelmébe ajánlanám a Renegade Soundwave és Treponem dalokat, ez utóbbit Dread
Zone követte el. A lemezt főleg az elektronikus zene kedvelőknek ajánlom, a klasszikusabb dub hangzást keresők lehet, hogy csalódnak ebben a válogatásban.
Még egy Acid Jazz kiadvány, amely elkalauzol Manasseh és Equalizer dub/modern roots jazz behatásoktól nem mentes világába. Elég utazósra
sikerült album lett ez, a nyitó, klasszikus roots-ot idéző dalon az a Danny Red hallható, aki sokat dolgozott együtt Manasseh-vel más projekteken is. Aztán a második
nótától már instrumentális néhol downtemposabb (trip-hoposabb) néhol stepperesebb, megközelítéseken keresztül ringathatjuk magukat 49 percen keresztül.
Személyes kedvenc a Spirit Dance, a Wikkaman, a lazulósabb Market Place, valamint a jazz beütésű Souljah.
Lion Inc. - Lion Train Dub Vol. 1. (SPV GMBH, 1994)
Egy német kiadvány, brit producerektől, egyenesen Brixtonból. Ras Joseph és Ronnie Lion keze munkáját dicsérik ezek a főleg lazulós,
könnyed dubok. A kiadó és a studió házi zenekara az Amharic volt, Ronnie Lion múltja pedig visszaköszön a néhol játékos dzsesszes beütésekkel,
ugyanis Ronnie apja jamaicai dzsessz trombitás. Az van, hogy ezt a lemezt is érdemes elejétől - végig meghallgatni, mert úgy adja vissza a hangulatot, amennyiben pedig láttok
ettől az istállótól (Lion Inc.) bármit bárhol csapjatok le rá, mert azon kívül, hogy minőségi muzsikát kaptok befektetésnek sem utolsó.
Ugyanis 2001 - ben bezártak, mivel egy csőtörés után elázott minden, és nem adták ki újra a náluk rögzített 35 hanghordozót soha többé.
Az első hazai dub hatásokkal erősen megtűzdelt album, aminek szerintem minden elektronikus muzsika kedvelő, sőt megkockáztatom, magyar zenekedvelő
polcán, gyűjteményében ott a helye valamilyen formátumban. Lehet az első kiadású kazetta, újrakiadott cd, vagy éppen a jubileumi, 2021 - ben megjelentetett LP.
Nekem mindhárom itt figyel és visszatérő vendégei a lejátszóimnak. Nehéz róla bármit is kiemelni, aki esetleg még nem hallotta volna, az a KO records
YT csatornáján megteheti, vagy még inkább érdemes belőle beszerezni egy fizikai hanghordozót, a Rockdiszkontban kapható cd, és itt-ott a vinyl -ből is kaphatunk
még. Ez tényleg egy kötelező cucc srácok!
Igazából bármelyik On U Sound Pay It All Back válogatás albumot idecitálhattam volna, mert egytől-egyig kimagasló minőségű,
összetett, néhol sötétebb hangzású cuccok ezek. Az utóbb említett sötétebb hangzásra jó példa máris a nyitó 2Badcard nóta,
amit egyből követ egy magasságokba repítő stepper, a mikrofonnál Little Roy. De mielőtt túl magasra érnénk, máris egy Doug Wimbish orientális mintával
megtűzdelt trip-hop nóta húz le a meditációs térbe Ezt a meditációs vibrálást csak a 11-es szám töri meg, amikor egy modern roots nóta
következik Akabu előadásában, majd pedig a Revolutionary Dub Warriors ringat el ismét. Adrian Sherwood zsenialitását érdemes értékelni, és valamilyen
fizikai formátumban beszerezni, vagy 5 fontért (kb. 2500 Ft a vége) a bandcampről letölteni. Megéri!
Folytassuk ott ahol az előbb abbahagytuk, az év is, a kiadó is marad, és a válogatás után, most egy albumot ajánlok figyelmetekbe. A
hangzáson érződik Adrian Sherwood kezemunkája, azonban sokkal bevállalósabb anyag (nem jobb, hanem más), mint az előzőekben bemutatott Pay It All Back...Szövegileg
a társadalmi témák iránti érzékenység, a politikai (a szó legnemesebb értelmében) aktívitás jellemzi. Nekem az egyik, leginkább bejövős
album a korszakból, mind zeneileg, mind szövegileg. A jó hír, hogy ezt is 5 fontért be lehet húzni digitálisan, én azért élvezem a cd-t, kézbefogva.
Megint egy ’96-os lemez, szerintem a UK elektronika egy meghatározó bandája a Zion Train, a második kiadványuk pedig igazi koncepcióalbum:
a középpontban a kannabisz áll. Elkísérhetjük, hogy lesz egy nyugalmi állapotban lévő magból (első szám címe Seed) virágzó növény,
azonban a dalokhoz társadalmi üzenet is tartozik. Így tulajdonképpen szimbólumként használják a témát, és milyen jól teszik. A dalokban visszaköszön
a dzsessz hangszerkavalkádja pl. a Space 9:30 perce alatt, de ugyanúgy hallhatunk az utazós-lazulás mellett kőkemény dub-technót is. Aki ismer tudja, hogy ez a sztiló messze
áll tőlem, azonban ennek ellenére ez a lemez simán becsúszott a 10 legjobb közé, komplexitása miatt. A digitális letöltőknek jó hír, hogy 10
fontért a
bandcampen behúzható, ami még mindig olcsóbb, mint netről berendelni a cd-t postaköltséggel.
Tena Stelin - Sacred Songs (World Records, 1994)
Tena Stelin a 80-as évek végén tűnt fel a brit reggae életben, és ez a harmadik lemeze is bizonyítja, hogy nem véletlen került
fel a kedvenceim közé. A lemezen a vokál és a dub verziók váltakoznak, összesen 16 dal kapott helyet a cd-n. Mint ahogy a címből is következtethünk csak conscious
témaválasztás, a dubok sokszor digitális dancehall verziók, de egy rendes basszussal felszerelt hifin, főleg egy soundon, azért ne legyen kétségünk hogy nagyon
odavernek ezek a nóták.
Danny Red - Riddimwize (Columbia, 1994)
Mondhatni egy kakukktojás a sok dub/modern roots megjelenés között, azonban ez csak részben igaz. A ’90-es évek egyik legjellemzőbb érdekessége,
hogy az egyes stílusokon belül is a fúziós hangzás volt jellemző, másrészről jól bemutatja, hogy egyes producerek mennyire kísérletőző
hangulatban keresték magukat is. Ennek egyik legjobb iskolája példája ez a lemez, Manasseh keveri a hip-hop/ragga, dancehall riddimeket, amihez hozzávág egy nagy adag dub hangzást,
és máris kész van egy olyan egyveleg, ami minden igényt ki tud elégíteni. A
Be Grateful egy zseniális modern roots/digitális roots nóta, míg a
Teaser a
kedvenc stalag riddimen újragondolása. Akárhogy is ezt a lemezt olcsón be lehet szerezni, így érdemes felrakni a polcra!
Selecta Sebő
Megjegyzések
Megjegyzés küldése