Egy „lemezgyűjtő“ tapasztalatai 2. rész

Folytatódik a Reggae Camp-ig tartó új sorozatom, amelynek a hanghordozó-gyűjtés áll a középpontjában. A saját tapasztalatimból merítve vetem monitorra a sorokat, és csak annyira szabad figyelembe venni, mint a Discogs-on található árakat: nem szentírás, csak útmutatás.

A mai részben azt nézzük meg, hogy vajon mi befolyásolja elsősorban egy kiadvány árát és értékét.

 A hanghordozó példányszáma

 Egy lemez, kazetta, cd megjelenési példányszáma határozza meg talán leginkább egy-egy példány értékét. Minél kevesebb darabszámban jelent/jelenik meg valami annál borsosabb lesz az ára. Ez természetesen azért is így van, mivel így egy példányra jutó költség ára magasabb, vagyis, ha valamit tömegesen adnak ki olcsóbb lesz. Abba is gondoljunk bele, hogy ha egy albumból már megjelenéskor is kis számú jön piacra, akkor a használati kopás miatt kevesebb is marad belőle megfelelő minőségben.

 Az újranyomások/újrakiadások általában olcsóbbak, mint az első nyomások

 A hangsúly az általában szón van, ugyanis ma már sok újranyomás tartalmaz exklúzív tartalmat, vagy új számokat, vagy pedig akár egy extra lemezt is. Ezek azért néha meghaladhatják a régebbi kiadványok árát vagy értékét. Azonban sok esetben a dalokon is változtatnak, pl. a zenekarok tagjai cserélődtek, ilyenkor mindig biztosak lehetünk benne, hogy az első kiadásért mélyebben kell zsebünkbe nyúlnunk.

 Nem mindegy hol nyomják a lemezt!

 Az van, hogy egy-egy lemezt, ha több országban is kiadnak, és helyben nyomják őket teljesen más minőségben jelenhetnek meg. Míg Kelet-Közép Európában, Indiában, vagy éppen Jamaiicán nyomott lemezek rosszabb minőségűek, ugyanis a technológia, vagy pedig az alapanyag minősége marad el az elvárttól. A japán hangmérnökök őrült módon figyelnek a minőségre így a felkelő nap országában kiadott lemezek alapjában véve drágábbak. Cd-k és vinylek esetén ez a minőségen túl az extra tartalmakat is jelenti. Sok esetben más keverésben hallhatjuk rajtuk a dalokat, és japán borítók mindig hordoznak plusz információt, és a behelyezhető speciális kis könyvecskék (OBI) pedig a gyűjtők nagy kedvence. Ezekben az előadók életrajzát, kiadványait, esetleg magát a stílust szokták leírni, elemezni. A gyűjtők másik legnagyobb kedvence az USA (amerikai) nyomású hanghordozók. Főleg a hip-hop hanghordozók esetében értékelik az amerikai nyomást, ennek egyik oka - szerintem - inkább pszichológiai, persze itt is igaz, hogy sokszor más hangszerelés, vagy a keverés ezeken a nyomásokon, és néha még a borító is különbőzik, mint az Európában megvásárolható változat.

 Akkor a magyar nyomás most drágább, vagy olcsóbb?

 Itt persze ismét két dologról kell beszélnünk: Nem mindegy mikor nyomtak egy lemezt, de elsősorban elmondható, hogy mivel az itthon nyomott albumok kis példányszámban jelentek meg, márpedig ez az, ami elsősorban befolyásolja a hanghordozó értékét. Ami a hazai nyomások értékét illeti az 1980-as évek közepéig a legtöbb lemezből (kivétel az alternatívokat) Dunát rekesztő mennyiséget készítettek, az évtized végére pedig egyre esett a példányszám. A 90-es évek közepére pedig a gyakorlatban a hazai nyomású vinylek eltűntek.

 A minőség nem mindig az, amire számítunk!

 A másik, ami meghatározza egy lemez értékét, az a minősége. Erről pedig azért kell egy kicsit hosszabban írni, mert ezt egy objektív értékelési rendszer alapján kell(ene) eldönteni, hogy mennyit ér, vagy mennyiért árulunk egy hanghordozót. A következő részben az egyes hanghordozóknál külön is foglalkozom besorolási kategóriákkal, azonban most egy általános képet szeretnék adni, hogy ez az objektív értékelési rendszer, miért nem is tökéletes. Leginkább azért, mert az ember nem tökéletes. Azt már láthattuk a gyűjtők csoportosításánál, hogy az egyes gyűjtőknek, embereknek különböző mértékben fontos a minőség.Persze a tökéletest mindenkit szereti.

 A borítót és a hanghordozót külön is értékelik

 A közös tudnivaló, hogy mind a hanghordozót magát, és mind azokat a papírokat, amely hozzá tartozik, és nem cserélhetők, külön értékelik, ez a borítókat jelenti. Azonban a cd lemezeknél és a kazettáknál a műanyag tokokat, amelyeket lecserélhetünk nem érinti az értékelés. Vagyis nem számít mennyire karcos a tok attól még nem ér kevesebbet a benne lévő cd vagy kazetta. Ezt a vevők általában elfelejtik, és nem szívesen vesznek olyan albumot, amelynek a tokja karcos. De nézzük meg, hogy általában mi a rendszer legnagyobb „gyengesége“!

 A visual grading - azaz csak ránézésre megállapított besorolás

 Az egyik legnagyobb probléma, hogy a legtöbb esetben a magánszemélyek (de néha a hanglemezboltok is) úgy nevezett visual grading-et használnak a hanghordozó minőségének meghatározására. Így tulajdonképpen csak fél munkát végeznek, mert az igaz, hogy sok mindent elárul, ha egy lemez felülete karcos, de az sem biztos, hogy ha valami a felszínen makulátlan, hogy nem lehet vele valami más probléma. Hozzáteszem, hogy a visual grading 95 %-ban valós a tapasztalataim szerint, de értek már meglepetések. Most csak egy - egy példa:

 - fóliázott vinyl maxi-lemez (ugye ez az úgy nevezett M, azaz tökéletes, szűz állapot) gondolkodtam is rajta, hogy kibontsam -e, hiszen alapszabály, hogy a bontatlan lemeznek van a legnagyobb értéke) felbontva és feltéve a lemezjátszóra ugrott, és ekkor vettem észre, hogy bizony megferdült a 12 inches a helytelen tárolástól, vagy pedig a szállítás közben sérült.

 - agyonkarcolt Bob Marley Exodus cd lemez, amit ingyen küdtek egy pakkhoz, hogy védjék a többi becsomagolt cd-t. Köszöni szépen minden szám tökéletes megszólal!

 A pontos  besoroláshoz meg kell hallgatni!

 Az az igazság, hogy ahhoz, hogy korrektül be tudja egy eladó sorolni a hanghordozót, azt végig kell hallgatni normál hangerőn, még hozzá az eladás előtt. Azonban mivel egy-egy minőség sokszor mindenkinek mást jelent, ezért érdemes róla felvételt (audio, vagy videó) is készíteni, és azt elküldeni a vásárlónak.

Jövő héten pedig rátérünk a fizikai hanghordozók típusaira, az egyes hanghordozók minősítésére.

Sebestyén "Sebő" Szabolcs